Egy férfi elvitte az idős édesapját egy vendéglőbe, vacsorázni. Az édesapa étkezés közben lecsepegtette a ruháját, minden morzsás lett körülötte. Az étteremben ülő vendégek gúnyos pillantásokat vetettek feléjük.

Miután megvacsoráztak, a férfi segített az édesapjának a székről felállni és elkísérte a mosdóba. Ott letisztította az idős ember ingét és nadrágját, ezután nagy szeretettel megfésülte a haját. A lassan, csoszogva közlekedő idős embert átkarolva kísérte vissza az asztalhoz.

Az emberek összesúgtak mögöttük, hogy minek kell egy ilyen beteg embert nyilvános helyre hozni. Ezzel elveszi a többi ember étvágyát.

A férfi elkérte a számlát, fizetett, majd az édesapjával együtt távozni készültek az étteremből.

De ekkor egy őszhajú férfi felállt az egyik asztaltól, majd így szólt hozzájuk:

– Azt hiszem itt hagyott valamit!
A férfi körülnézett, ellenőrizte a zsebeit, majd így szólt: – Nem, nem hagytam itt semmit.
Az ismeretlen idegen csak erősködött:
– De igen, itt hagyott valamit. Mindenki számára, ebben a teremben: egy leckét minden gyerek számára, és a reményt minden szülő részére!

Az eddig ellenséges sutyorgók elcsendesedtek. Az őszinte szavak elgondolkodtattak mindenkit. Hisz mindenkinek van idős rokona, sőt mindenkiből lesz egyszer csoszogó idős ember...

A legnagyobb adomány, ha gondoskodhatunk az idős szüleinkről, azokról az emberekről akik az idejüket, a pénzüket és az egészségüket feláldozták azért, hogy felneveljenek bennünket. Ők megérdemlik, hogy életük végéig szeressük, tiszteljük és megbecsüljük őket.

Soha ne szégyelld a szüleid, még akkor sem, ha már nagyon idősek!