A nyugdíjkorhatár egyre jobban kitolódik. Sokan attól tartanak, hogy mire elérik a nyugdíjas életkort, már nem lesz elég energiájuk, vagy nem lesz elég jó az egészségi állapotuk ahhoz, hogy élvezhessék is a hosszú évtizedek kitartó munkájának gyümölcsét.

Hazánkban 1928-óta létezik öregségi és rokkantsági nyugdíj.

A 90’es években a nők még 55 évesen, a férfiak pedig 60 évesen mehettek nyugdíjba. Ez a korhatár azonban egyre csak emelkedik. Az előrejelzések szerint 2050-re, 72 év körül lesz a nyugdíjkorhatár az országban.

A kérdés már csak az, ha az ember végigdolgozza a fiatalkorát, a legszebb éveit áldozza a munkájára ahelyett, hogy a családjával töltene több időt, hogyan várható el tőle, hogy még a 60-as éveiben is dolgozzon?

A legtöbben attól tartanak, hogy a túlhajszolt életvitelnek, a sok munkának köszönhetően már nem lesz olyan jó az erőnlétük és az egészségük, mire elérik a nyugdíjkorhatárt. Így ki sem élvezhetik a “gondtalan éveket”.

Ki ne vágyna arra, hogy még egészséges és aktív, cselekvőképes személy legyen, mikor már nem kell dolgozni? Az ember a nyugdíjas éveit úgy képzeli el, hogy végre mindent megtehet, amire eddig nem volt ideje. Többet lehet a családjával, utazhat, nyaralhat és nem csak akkor amikor a munkáltató éppen elengedi szabadságra. És ne feledjük azokat a kötelességeket sem, amiket el kell végezni: az unokákkal való minél gazdagabb együttlétet, és ha a még élő idős szülőkről való gondoskodást sem.